Szepesi a magyar sportsajtó első halhatatlanja

Szepesi György lett a Magyar Sportsajtó Halhatatlanja díj első kitüntetettje. A legendás sportriporter, aki február 5-én ünnepelte 90. születésnapját, egész életében mérhetetlen alázattal szolgálta a magyar rádiózást és a magyar labdarúgást, ahogy köszöntőjében tanítványa és kollégája, Novotny Zoltán fogalmazott. A kitüntetett élete és pályája legemlékezetesebb mozzanatairól beszélt az MTI-Pressnek.

A számos jelző közül, amellyel hosszú pályafutása alatt illették Szepesi Györgyöt, az "Aranycsapat 12. játékosa" titulusra a legbüszkébb, és talán ez is a legismertebb. Rádiós karrierje ugyanis együtt indult a Puskás Ferenc fémjelezte, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes együttessel.

- Az első válogatott mérkőzést, amelyet közvetítettem, az 1945. augusztus 20-án játszott magyar-osztrák volt, nevezetesen a 84. osztrákok elleni meccs a sorban. A magyar válogatottnak egy ifjú csatára volt, Puskás Ferencnek hívták. Akkor nyolc év után játszottunk újra az osztrákokkal, én az első 15 percet, majd az utolsó 15 percet közvetítettem, viaszlemezre, azért nincs ez meg. Amilyen szerencsém volt, mint aztán egész pályafutásom során, a 12. percben Zsengellér felnézett, látta, hogy Puskás üresen van, és odakiáltotta neki, hogy "Öcsi, rúgd be!". Öcsi megkapta és be is gurította az osztrák kapus mellett, én pedig felkiáltottam: gól! Ez volt Puskás első gólja a válogatottban, és az én életem első válogatott gólja, amit közvetítettem.

Így kezdődött az örök barátság Puskással - elevenítette fel az immár több mint 66 éves emléket Szepesi, aki már akkor azzal a szenvedéllyel követte az eseményeket, amely mindig is jellemezte sportközvetítéseit. Ő honosította meg azt a stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, és kesereg balsiker, vereség esetén.

Híres focista akart lenni

Az, hogy a sport határozza majd meg egész életét, már gyerekkorában eldőlt. Szavai szerint "minden reggel rohantam az újságoshoz a Népsportért, ami akkor 12 fillérbe került." Természetesen az angyalföldi grundokon nevelkedve ő is híres focista akart lenni, és hogy végül sportriporter lett, az, amint tréfásan megjegyezte, Szusza Ferencnek "köszönheti".
- Egyszer együtt játszottunk Szusza Ferivel, aki szintén a környéken lakott, én akkor 10-11 éves lehettem - mesélte. - Akarja adni nekem a labdát, de nem tudja, mert én csak őt nézem, hogy miként kezeli azt. Erre azt mondja nekem, ne itt álldogáljak, hanem menjek le, és inkább a pálya szélén tébláboljak. Én megfogadtam a tanácsát, ott álltam a pálya szélén és néztem a meccseket.

A leghíresebb közvetítése természetesen az "évszázad mérkőzése", a 6-3-as magyar győzelemmel végződött angolok elleni találkozó volt, amelyen a nagy angol válogatott először szenvedett vereséget a kontinensről érkezett csapattól. A számos, mára már szinte szállóigévé vált Szepesi-mondás közül ekkor hangzott el Puskás hátrahúzós cselénél: "All right Mr. Wright!"
Bár neve elsősorban a labdarúgással forrt össze, számos más sportág aranypillanatait is ő osztotta meg a hallgatóval: egy híján éppen félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületéséről számolhatott be a helyszínről. A "Lőj, lőj, lőj Dömötör, lőj, góóól" a tokiói olimpián 1964-ben jelentette az első helyet a magyar férfi vízilabda-válogatottnak, de az öttusázó Balczó András müncheni győzelme 1972-ben vagy a gerelyhajító Németh Miklós világcsúccsal elért 1976-os montreali diadala is az ő nevéhez fűződik.

Mint ahogy számos premier is: 1949-ben elsőként közvetített asztalitenisz-világbajnokságról, ő találta ki és valósította meg a körkapcsolásokat a hazai futballmérkőzésekről.

Bekerült a Guinness-rekordok közé is

A rádiózáshoz sosem lett hűtlen, még akkor sem, amikor már sportvezetőként szolgálta szeretett sportágát, a labdarúgást. Bonni tudósítói korszaka után - ahol bizonyította, hogy a sport mellett más területen is otthonosan mozog - megválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökének. Az ő regnálás alatt kétszer harcolta ki egymás után a világbajnoki szereplést a válogatott, amely az 1982-es spanyolországi vb-n közel állt a továbbjutáshoz, az 1986-os mexikói vb-re pedig világranglista elsőként érkezett. Az 1986-os volt mindezidáig az utolsó magyar világbajnoki részvétel...

És ide tartozik még a Bicskei Bertalan vezette ifjúsági válogatott Európa-bajnoki címe is 1984-ben. Magyarként utoljára képviselhette hazáját 1982 és 1994 között a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságában, és munkája elismeréseként a FIFA örökös tagságát is elnyerte.

Szepesi György összesen 15 olimpiáról és 14 világbajnokságról tudósított, ami valószínűleg világrekord. Az viszont egészen biztos, hogy ő a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere, amivel a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült. A 2005-ös Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel azután lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy az 1945-ös magyar-osztrákon bemutatkozott sportriporterként.

- Tulajdonképpen azért élek még, mert minden karácsonykor és újévkor azt mondom: most ebben az évben újra lesz magyar futball! Ez prolongálja az életet - viccelődött a születésnapi köszöntőn. Mint hozzáfűzte, nagyon várja már a futballidény tavaszi rajtját. - A fülem már rossz, a szemem már rossz, de a szenvedélyem még a régi - jegyezte meg Szepesi György, aki a Magyar Sportújságírók Szövetségétől elsőként vehette át az idén alapított a Magyar Sportsajtó Halhatatlanja díjat.